A Leánygyermekek Világnapján – hogyan neveljünk szabad, erős és szerető lelkű lányokat

A Leánygyermekek Világnapján – hogyan neveljünk szabad, erős és szerető lelkű lányokatMa van a Leánygyermekek Világnapja.Egy nap, ami emlékeztet minket arra, hogy minden kislány — bárhol él a világon — jogot és lehetőséget érdemel a teljes életre, a tanulásra, a véleményre, a biztonságra, az álmaira, és arra, hogy önmaga lehessen.De pszichológusként és szülőként talán még mélyebben tudjuk:a leánygyermekek nemcsak védelmet, hanem belső hitet is igényelnek.A hitet abban, hogy elég jók – nem valakihez képest, nem akkor, ha teljesítenek, hanem önmagukért.A lányok pszichológiai fejlődése – az önértékelés és autonómia táncaA kutatások szerint a kislányok önbizalma 8–9 éves kor körül kezd csökkenni.Ekkor tanulják meg először, hogy „más szemével is látni kell magukat”.A társas összehasonlítás, a megfelelés, a „jó kislány” szerep elindítja azt a folyamatot, amit felnőttként gyakran önkritikának, maximalizmusnak vagy szorongásnak nevezünk.Ezért az egyik legfontosabb pszichológiai üzenetünk ma:Egy lány ereje nem abban van, hogy mindig tökéletes, hanem abban, hogy mer önmaga lenni akkor is, ha nem tökéletes. A „jó kislány” szindróma – és a bátor leánygyermekSok lánygyermek úgy nő fel, hogy a „jó” az, aki:nem szól vissza,alkalmazkodik,segít mindenkinek,csendben marad, ha bántják.Ez a viselkedés rövid távon „szerethetővé” teszi őket,de hosszú távon elfeledteti velük a saját hangjukat.A pszichológiai munka lényege gyakran az, hogy visszaadjuk a nőknek a saját hangjukat, amit kislányként elveszítettek.Ezt a hangot mi, szülők is megerősíthetjük már kicsiben:ha meghallgatjuk, kérdezünk, nem javítunk rögtön, és hagyjuk, hogy merjen nemet mondani.A leánygyermek, akinek megengedik, hogy nemet mondjon, felnőttként tudja, hol a határa.Aki csak azt tanulja meg, hogy tetszenie kell, felnőttként nehezen mondja: „ez nekem nem jó.”Az érzelmi biztonság, mint női önbizalom alapjaA lányok érzelmi világa gazdag, de gyakran megtanulják elrejteni, mert „túl érzékenynek” tartják őket.Pedig az érzelmi érzékenység nem gyengeség, hanem információ: arról, hogy mi fontos, mi fáj, mi inspirál.Ha megengedjük nekik, hogy kifejezzék, amit éreznek,akkor azt is megtanulják, hogy a fájdalom nem egyenlő a gyengeséggel.Ez a felnőtt női önbizalom alapja.Az az anya, aki kimondja, hogy „nekem is vannak nehéz napjaim”,megtanítja a lányának, hogy a gyengeség és az erő nem ellentétei egymásnak, hanem egyensúlyban élnek. Mit tehetünk szülőként? – 5 lépés a szabad leánygyermekértHallgasd meg, ne javítsd ki azonnal.A megértés az első lépés a biztonság felé.Dicsérd a bátorságát, ne csak a teljesítményét.„Bátor voltál, hogy megszólaltál.” sokkal többet ér, mint „Ügyes voltál.”Tanítsd meg nemet mondani.Gyakoroljátok játékosan: „Mikor van jogod nemet mondani?”(Pl. ha fáradt, ha valami nem esik jól, ha fél.)Mutass példát önszeretetből.Ha látja, hogy te is megállsz, pihensz, kimondod, hogy elég volt – azt tanulja meg, hogy a nő nem attól értékes, hogy mindig bírja.Engedd, hogy hibázzon.A hibázás az önbizalom próbája, nem az önértékelés bukása. A lányunk nem a mi másolatunk, hanem a saját történeteSzülőként talán ez a legnehezebb és legszebb dolog:megtanulni elengedni a kontrollt, és bízni abban, hogy a lányunknem a mi befejezetlen történetünk, hanem a saját sorsa írója.A Leánygyermekek Világnapján - jó, ha megállunk egy pillanatra, és kimondjuk:„Büszke vagyok rád.Nem azért, amit csinálsz, hanem azért, aki vagy.”És ha szerencsénk van, egyszer a lányunk is így néz majd ránk:megértéssel, szeretettel és önbizalommal.Mert megtanulta, hogy a szeretet nem jutalom – hanem alapállapot.